Szeptember ötödikét eddig Freddie Mercury születésnapjaként
tartottam számon. Idén erre a napra esett egy másik jelentős esemény, Linda
barátnőm esküvője.
Már tapasztaltam, hogy vendégnek és fotósnak lenni egy
személyben nem a legszerencsésebb párosítás – vagy fotósként maradok le
valamiről, vagy vendégként maradok ki valamiből. Természetesen azt nem tudtam
volna elviselni, ha valaki más csinálja a kreatív képeiket, vagy nem lehetek
Linda mellett egész nap a készülődéstől, így csak a lakodalom fotózását
engedtem át egy kollégának, Gergőnek, aki így az én nászajándékom része lett. Az
igazi meglepim pedig életem egyik legizgalmasabb eseménye volt – kezdve szervezkedéssel,
a titkolózáson át egészen a kivitelezésig – még mindig ráz a hideg, ha csak
rágondolok! A Foxies énekesnőjét, Sütő Zsuzsit már hónapokkal előtte megkértem,
énekeljen egy Pink számot az ifjú párnak. Pár héttel a nagy nap előtt,
sikeresen kiszedtem a menyasszonyból, hogy mire is táncolják a
nyitótáncot – természetesen ugyanaz a dal volt. Szerencsémre, rám lett bízva
egy pendrive-on az eredeti felvétel, hogy mondjam meg a zenészeknek, ezt kell
indítani majd. Pókerarccal zsebre vágtam, belül pedig tobzódtam és izgultam egyszerre.
A kikérő és a búcsúztató hihetetlen gyorsan lepörgött, egyszer csak azt vettem
észre, hogy a könnyeinkkel küzdünk a templomban. Aztán pedig a várva-várt
nyitótánc… csodás volt, minden előzetes elképzelésem fölülmúlta! (Köszönjük,
Zsuzsi!)
Igazán szerencsés voltam, ugyanis a menyasszonyi ruha tervezőjével táncolhattam egész este :) Fergeteges volt!
Drága Linda és Tamás… áhhh, azt hiszem, már mindent
elmondtam ˂3