Úgy gondolom, hogy szinte mindegyik párommal egy hullámhosszon rezegtünk, és rengeteg kellemes élménnyel gazdagodtam. Örülök, hogy megismerhettem ennyi aranyos embert, és szerelmük történetét. 

Minden esküvőszezonban akadnak nehézségek, fárasztó hétvégék, gyenge pillanatok, elcsúszott élességek. Viszont még soha nem fáradtam el ennyire, nem volt ennyire kevés türelmem bizonyos szituációkban, nem volt ilyen hosszú leadási időm. 

Most szeretnék kiemelni pár olyan dolgot, melyek lehet , hogy másnak meg se kottyannak, de belőlem rengeteget kivettek, és elgondolkodtattak, meddig lehet ezt az ipart űzni. 

10 év hosszú idő, és mi az, amivel a legtöbbet találkoztam a lagzis éjszakában? Hát, az ittas ember! Nem az alkohol ellen beszélek, egy jó lagziban folyjon csak a szesz, szórakozzanak, mulassanak a vendégek, eresszék ki a gőzt.

Viszont egyesek rájöhetnének, hogy a szolgáltató nem azért van ott, hogy legyen kinek a nyakába belefújni egy tánckörben, vagy legyen kit fogdosni. Persze, fogdosás és fogdosás közt is tudok különbséget tenni ennyi év alatt. Amikor elkapják a derekam, hogy jaj, pörögjek, táncoljak én is, az még rendben van. Általában kibújok gyorsan, és fotózok tovább. De amikor a fenekembe csípnek, markolnak, ugyanaz az ember kétszer is, miközben mellette áll a párja, na arra nincsenek szavak! Vagyis vannak, meg is fogalmaztam őket, és nem túl professzionálisan az illető képébe is vágtam 10 év seggmarkolgatós sérelmét. 

Gyakran a videós kolléga is jelen van a kreatív fotózáson, és 10-ből 9-szer probléma nélkül tudunk együtt, illetve egymás mellett dolgozni, a lehető legjobb végeredményt legyártani az ifjú párnak. Aztán ott van az az egy alkalom, amikor el van lehetetlenítve a munkám, amikor nem csak minden póz után, de póz, illetve mondat közben is félbe vagyok szakítva. Nem csak, hogy akadozva haladunk ilyenkor, de kiesem a ritmusból, és a fejemből is kiesik, mit is szerettem volna csinálni.

Volt olyan alkalom, hogy még utómunka közben is négy képenként felhúztam magam, mert az jutott eszembe, hogy itt is félbeszakított, itt is közbeszólt... 

Mindezek mellett tisztában voltam vele, hogy az éppen aktuális ifjú párnak ez a nagy napja, és a lehető legjobbat kell nyújtanom Nekik akkor is, ha épp nem ideálisak a körülmények. Ezt a kiégés közeli állapotot visszaforgattam az alkotásba, és azt hiszem, bejött. Még soha ennyi pozitív visszajelzést nem kaptam, úgy kliensektől, mint kollégáktól, vagy barátoktól. Egyesek olyan messzire mentek, hogy "szárnyalok" és még soha ilyen jók nem voltak a képeim. Ezt nem tudom megítélni. Általában csak egy bizonyos idő elteltével visszanézve látom, hogy ühüm, ez tényleg nem olyan rossz :) 

Hálásan köszönöm minden ifjú párnak a bizalmat. Remélem, mindenki azt kapta, amire tőlem számított, vagy ahhoz hasonlót.