Július első napján igazán szerencsés voltam. Az újonnan felfedezett, komfortos lesen ücsörögtem (pácolódtam), amikor ez a suta kilépett az erdőből.

Méregetett kicsit, de szerencsére nem talált túl elrettentőnek, így folytatta az útját.

Még szívem is kihagyott, amikor rezdült mögötte az aljnövényzet, és egy pici fejecske bukkant fel a nyomában.

Vetettek rám egy egy röpke pillantást és beszökkelltek a vetésbe.

Sokáig láttam még őket itt-ott megállva csemegézni.

Gyönyörű emlék marad.