Szeptember ötödikét eddig Freddie Mercury születésnapjaként tartottam számon. Idén erre a napra esett egy másik jelentős esemény, Linda barátnőm esküvője.

Már tapasztaltam, hogy vendégnek és fotósnak lenni egy személyben nem a legszerencsésebb párosítás – vagy fotósként maradok le valamiről, vagy vendégként maradok ki valamiből. Természetesen azt nem tudtam volna elviselni, ha valaki más csinálja a kreatív képeiket, vagy nem lehetek Linda mellett egész nap a készülődéstől, így csak a lakodalom fotózását engedtem át egy kollégának, Gergőnek, aki így az én nászajándékom része lett. Az igazi meglepim pedig életem egyik legizgalmasabb eseménye volt – kezdve szervezkedéssel, a titkolózáson át egészen a kivitelezésig – még mindig ráz a hideg, ha csak rágondolok! A Foxies énekesnőjét, Sütő Zsuzsit már hónapokkal előtte megkértem, énekeljen egy Pink számot az ifjú párnak. Pár héttel a nagy nap előtt, sikeresen kiszedtem a menyasszonyból, hogy mire is táncolják a nyitótáncot – természetesen ugyanaz a dal volt. Szerencsémre, rám lett bízva egy pendrive-on az eredeti felvétel, hogy mondjam meg a zenészeknek, ezt kell indítani majd. Pókerarccal zsebre vágtam, belül pedig tobzódtam és izgultam egyszerre. A kikérő és a búcsúztató hihetetlen gyorsan lepörgött, egyszer csak azt vettem észre, hogy a könnyeinkkel küzdünk a templomban. Aztán pedig a várva-várt nyitótánc… csodás volt, minden előzetes elképzelésem fölülmúlta! (Köszönjük, Zsuzsi!) 

Igazán szerencsés voltam, ugyanis a menyasszonyi ruha tervezőjével táncolhattam egész este :) Fergeteges volt!

Drága Linda és Tamás… áhhh, azt hiszem, már mindent elmondtam ˂3